A Jód egy esszenciális, azaz nélkülözhetetlen mikortápanyag, melyet az emberi szervezet nem képes előállítani, külső forrásból szükséges bevinni.
Számtalan fiziológiás folyamatban vesz részt, melyeknek még csak egy része ismert, de már ezek alapján is kijelenthető, hogy nem létezhetne élet a Földön jód nélkül.
Legtöbbet a tengeri hínárok (nori, wakame, kombu) tartalmaznak, Japánban naponta fogyasszák, náluk a legalacsonyabb pl. a mellrák előfordulása. Ez nem a genetikának köszönhető, hiszen azoknak az egyéneknek, akik költözés után az amerikai étkezési szokásokat követik, ugyanolyan rosszak a statisztikáik.
Kijelenthetjük, hogy ma a leginkább félreértett és aulértékelt elem, de nem volt ez mindig így!
1820-tól az 1960-as évekig terjedő időszakot tekintjük a jód(pótlás) aranykorának.
Egy 1948-as állatkísérlet során a kutatók (Wolff és Chaikoff) azt vizsgálták, hogyan reagál a patkányok pajzsmirigye a magasabb jódadagokra. Az eredményeket – mint utóbb kiderült – sajnos hibásan értelmezték, így azt a következtetést vonták le, hogy a jód nagy dózisban megzavarja a pajzsmirigy működését, emiatt kiírták az orvosi tankönyvekből. Az elmúlt 70 évben legalább három generációnyi orvostanhallgató került ki az egyetemekről úgy, hogy megtanulta, mi az a Wolff-Chaikoff hatás, és azt később már nem is kérdőjelezte meg.
2005-ben Dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász-endokrinológus professzor, Dr. Brownstein és Dr. Flechas is, valamint Charles Hakala gyógyszerész leporolta a témát és a kutatásaik bebizonyították a Wolff-Chaikoff hatás megalapozatlanságát.
- Jódhiány okozta golyvában szenvedő emberi pajzsmirigy sejtjei mikroszkóp alatt
A jelenlegi hivatalos napi beviteli ajánlás 100-200 µg, (azaz 0,1-0,2 mg), ezzel szemben a pajzsmirigy napi kapacitása 600mcg/nap, egy felnőtt pajzsmirigye 50 mg jódot képes tárolni telítettség esetén, legalábbis ez lenne az ideális. Azonban Európa lakossága jódhiányos az előbb említett beviteli értékek miatt. Ahhoz, hogy a kálium-jodid bejusson a pajzsmirigybe, szükség van az ún.NIS (nátrium-jodid) szimporterekre, melyek szivattyúként pumpálják be a jódot a sejten belüli térbe, a tüszősejtekbe, majd a kolloidba. A krónikus jódhiány következtében ezek a szimporterek nem működnek megfelelően, idő kell ahhoz, hogy megújuljanak.
A jód sejtekbe történő bejutásához szükség van az ún.kofaktorokra, mint a szelén, C-vitamin, finomítatlan só, cink, omega-3, vas, B-vitaminok, melyek elősegítik többek közt a pajzsmirigyben zajló biokémiai folyamatok problémamentes lebonyolítását.
A legoptimálisabb a jódpótlás, ami azt jelenti, hogy külső forrásból visszük be a szervezetbe. Erre léteznek különböző készítmények, azonban érdemes odafigyelni, mert sok termék ugyanannyi brómot tartalmaz, esetleg többet, mint jódot, ami azért nem szerencsés, mert ez a két elem verseng egymással sejten belül.
- Lugol-oldat
A legjobb jódforrás a Lugol-oldat, melynek előnye, hogy nagyon olcsó, ez szervetlen jód, mely kálium-jodidot és molekuláris jódot is tartalmaz, melyre bizonyos szerveinknek nagy szüksége van. A Lugol-oldatot 1829-ban fejlesztette ki belsőleges használatra dr. Jean Lugol francia orvos. Nobel-díjas tudósunk, Szent-Györgyi Albert is rengeteget foglakozott a jód áldásos hatásaival, s írta elő kortárs orvosbarátaival mega mennyiségben a páciensek számára.
Nem csak a pajzsirigynek van rá szüksége, további jódigényes szerveink:
mellékvesék, mellek, petefészkek, immunrendszer, prosztata, hasnyálmirigy, máj, gyomor-bél traktus, nyál-és könnymirigyek, szív, bőr, agy, endokrin-mirigyek.
- Jódhiány tünetei
A jódhiány az immunrendszerünk működését is aláássa, vissza-visszatérő fertőzések jelentkezhetnek. Érdekesség: a fehérvérsejtek (immunrendszerünk katonái) képesek magukban 300-szorosára növelni a jódkoncentrációt a vér szintjéhez képest (a bennük lévő fehérjékben ez az arány a 4.000-szerest is elérheti!), hogy ebből olyan anyagokat szintetizáljanak, amikkel hatékonyan fel tudják venni a harcot a kórokozókkal. Az idegrendszerünk is használja a jódot, méghozzá közvetlenül mint jodid, nemcsak pajzsmirigyhormon formájában. Az agy-gerincvelői folyadék, a liquor szintén nagy koncentrációban tartalmaz jódot, ha valaki jódot szed. Antioxidáns szerepe kiemelkedő ezen a területen. A jód élénkké teszi az idegrendszert, míg a bróm letompítja azt, leszedálja az embert, az illető érdektelenné, motiválatlanná, belenyugvóvá, manipulálhatóvá válik.
Nagyon sok esetben tiltják a várandós nőket a jód kis mennyiségben történő bevitelétől is, ami nagyon fontos lenne a magzat idegrendszeri fejlődéséhez – a jódbabák magasabb IQ-val rendelkeznek, kisebb az esélye az ADHD, Autizmus kialakulásának.
Kamaszkorban lévő lányoknál előfordulhat, hogy a mell lopja el a pajzsmirigy elől azt a kevéske jódot, amit bevisznek, pajzsmirigy-problémákat okozva ezzel.
- Várandós nő
Ami még különleges a jódban, hogy egyszerre képes oxidánsként és antioxidánsként is működni a testünkben.
Ez a kettős viselkedés teszi olyan hatékony eszközzé. Tudni kell ugyanis, hogy az egészség egyik fontosabb ismérve az antioxidánsok és oxidánsok közti egyensúly a szervezetben. A jód képes ezt a harmóniát csodálatos módon támogatni.
- Pajzsmirigy szöveteit támadó antitestek
A pajzsmirigy előnyt élvez a jódra a többi fogyasztóval szemben, mert az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel. Ha már ő sem kap elég jódot, az összes többi szervünk évek, akár évtizedek óta éhezik: beszélhetünk itt mellcsomókról, -daganatokról, petefészek-cisztákról, méhmiómákról, prosztataproblémákról, a méhszáj elváltozásairól, autizmusról, immunrendszer gyengeségeiről stb., amely betegségek mind-mind erős ok-okozati kapcsolatot mutatnak a jódhiánnyal és ma járványos gyakorisággal terjednek. Legismertebb pajzsmirigyet érintő autoimmun betegség a Hashimoto thyreoiditis.
Teljes jódtelítettség esetén testünk 1500 mg jódot tárol, az RDA viszont csak 0,1-0,2 mg, így a szerveink, szervrendszereink harcolnak a jódért, kevés sikerrel, melynek negatív vonzata a különböző betegségek kialakulása.
Bővebb információ az alábbi oldalakon található:
https://www.gyogyitojod.hu/abc
https://www.facebook.com/groups/251185411743514
