A történetem öt évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a hosszú ideje bennem gyülekező egészségügyi kérdésekre kerestem válaszokat.

Az anatómia, az emberi test működése és a táplálkozás annyira felkeltette az érdeklődésemet, minek következtében egyre jobban magával ragadott ez a csodálatosan összetett világ. Egyik könyvet olvastam a másik után, de ellentmondásokat fedeztem fel bennük bizonyos témák kapcsán, hiszen csupán a felszínt kapargatták. Ezért elhatároztam, mélyebbre ások, meg akartam érteni a szerv- és szervrendszereink működéséhez létfontosságú biokémai folyamatok logikáját, ok-okozati összefüggéseit.

Ekkor döntöttem úgy, táplálkozástudományt szeretnék tanulni.

A víz nagyon mély volt, de az úszás iránti vágy még mélyebb.

Ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a tudományos alapú, funkcionális és holisztikus megközelítésbe, olyan válaszok érkeztek, amilyenek korábban soha, elindulva egy csodálatos utazáson.

De vajon mi visz rá egy embert arra, hogy táplálkozástudománnyal kezdjen foglalkozni? …a saját története.

Első kézből szereztem tapasztalatot arról, érzelmileg milyen nehéz, ha tudod, hogy valami nincs rendben a testeddel és az egészségeddel, de senki nem ad érthető válaszokat.

Világossá vált számomra, hogy a sok antibiotikumos kezelésnek lett jó néhány olyan hozadéka, ami alapjaiban rengette meg az egészségemet. Szinte folyamatosan vashiánnyal küzdöttem, amire csak vastablettákat kaptam. Ez persze nem szüntette meg a panaszaimat, egyre csak rosszabb lett az állapotom, bármit ettem, mindentől kellemetlenül érezte magam, puffadtam, ingadozott a vércukrom. Természetesen nem értettem mi történik, a vizsgálatok sem vezettek a megoldás felé. 

Úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem az irányítást. Szinte zúdult rám a sok információ, minek köszönhetően kaptam válaszokat, de még mindig rengeteg kérdésre kerestem a megoldást. Kulcsfontosságú volt a felismerés, miszerint minden szervezet egyedi, és az egészségügyi és táplálkozási szükségletek egyénenként nagymértékben változnak. Mivel mindannyiunk genetikai adottságai, életkörnyezete és életmódja különbözik, nincs olyan, hogy egy diéta mindenki számára megfelelő legyen és mindenkire gyógyírként működjön.

Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat, a gondolkodásmódomat, hiszen minden változás elsősorban fejben dől el.  Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, elsősorban a régi gondolatokat, szokásokat szükséges elhagyni. Az anyagcsere- és hormontípusommal összhangban kezdtem étkezni, ekkor már egy ideje hátat fordítottam az antitápanyagoknak – a gluténnek, tejtermékeknek, szójának, később kiiktattam a kukoricát, a fruktózt és a cukrot pedig minimálisra csökkentettem. A változás nem okozott különösen nagy erőfeszítést, hiszen az életmódváltás előtti 37 évem minden napja „csalónap” volt, így határozottan vágtam bele. Itt jegyezném meg, hogy nem vagyunk egyformák, számomra a gyors váltás hatékonysága beigazolódott, de másnak inkább a lépésről-lépésre történő változtatás bizonyul célravezetőnek.

Azóta eltelt 5 év rengeteg tapasztalással és pozítív eredménnyel a hátam mögött. Megtanultam belülről és kívülről is szemlélni önmagam, összhangot teremteni a testem és a lelkem között.

Meggyőződésem, hogy a legtöbb egészségügyi kihívás hátterében a nem megfelelő életmód, gyulladások, stressz állnak. Még a napjainkban oly sok embert érintő betegség is, mint az allergia, enyhítésében is jócskán szerepet játszik a minőségi tápanyagok bevitele. Férjem gyerekkora óta szenvedett allergiától, minden évben gyógyszert szedett. Egy nap asztmás rohamot kapott, mentő vitte kórházba. Természetesen mindenképp szerettem volna megoldást találni az életminősége javítására, így egész évben követte a protokollt, amit javasoltam. Következő év tavaszán kisebb mértékben jelentkeztek a tünetek, később szinte teljesen megszűntek. Immár négy éve nem okoz panaszokat a tavaszi virágzás.

 

Civilben kertészmérnökként dolgozom, ami szintén az életem fontos része. Ebből kifolyólag volt alkalmam belelátni, milyen eljárásokat használnak a növénytermesztésben, mit juttatnak ki a talajba, hogyan kerülnek bele ezek az anyagok a növényekbe, majd kerülnek feldolgozásra az élelmiszerekbe.
A legtöbb esetben olyan vegyületekről beszélünk, amelyek képesek nagy mértékben beleszólni a hormonháztartásunkba és gyulladásokat okozni.

Ezt az oldalt elsősorban azért hoztam létre, mert nem áll módomban mindenkinek személyesen a segítségére lenni, de célom megosztani ismereteimet és útmutatásaimat egy élhetőbb, energiadúsabb lét eléréséhez.

További szándékom népesíteni azon emberek táborát, akik valóban értéket képviselnek. Számomra kulcsfontosságú a megszerzett tudást tovább adni, hiszen ahogy a mondás is tartja: Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.

Küldetésem, hogy segítsek olyan szokásokat kialakítani, amelyek támogatják egyedi szükségleteinket, segítsek táplálni, gyógyulni, megérteni a testben zajló információáramlást, egyszerű ritmusokat alkotni a test, az elme és a lélek tiszteletére. Alapelvem, hogy bátorítsam az embereket, éljenek úgy, haladjanak azon az úton, ami elvezeti őket ahhoz, akik lenni szeretnének.

Függetlenül attól, hogy a jövőben megelőzni kívánjuk a betegségeket, vagy küzdeni szeretnénk ellenük, az étel és a táplálkozás fontos szerepet játszik abban, hogyan érezzük magunkat, milyen a vitalitásunk.

Megszokjuk, hogy nem érezzük jól magunkat, betegek vagyunk, gyógyszereket szedünk és ez kezd az „új normálissá” válni. Azért vagyok itt, hogy lecsendesítsem a diéta ipar zaját, elinduljunk az alapoktól, hiszen élhetjük az életünket kiegyensúlyozottan, sanyargatás vagy korlátozás nélkül.

Tiszteletben tartom minden egyén életútját, és lelkesen kívánom kalauzolni a tanulni vágyókat.

Úgy gondolom, hogy a mindennapi apró változtatások azok, amelyek igazán nagy előrelépést hoznak hosszútávon.

„Amikor az egészség hiányzik, a bölcsesség nem tud feltárulni, a művészet nem tud megnyilvánulni, az erő nem tud harcolni, a gazdagság használhatatlanná válik, és az intelligencia nem alkalmazható.“