Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Az őszi- és kajszibarack termése magas dietetikus és egészségértékkel bír. A közvetlen fogyasztáson kívül széles skálában lehet felhasználni a háztartásban és a fogyasztói iparban.
A kajszibarack élőhelyének meghatározása fontos lépés, hiszen az effektív termesztésre van döntő hatással. Genetikailag azokon az éghajlati területeken fejlődött ki, ahol gyors volt az átmenet a téli és tavaszi évszak között, lényeges hőmérsékletingadozás nélkül.
Az kiültetés helyének kiválasztásakor nem felejthetjük el, hogy a kajszibarack hamarabb megbékél a szárazsággal, mint az átnedvesedett talajjal, még akkor is, ha az öntözésre terméséréskor kedvezően reagál. Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
A kajszibarack igényes a termőföldre. A legalkalmasabb a mérsékelten nehéz homokos termőföld és a 40%-os agyagtartalmú termőtalaj. A legfontosabb feltétel mégis a termőföld magas levegőtartalma.
Az őszibarack, csakúgy, mint a kajszi, melegkedvelő és nagy a fényigénye. Ugyanúgy könnyű, meleg, bőséges, agyagos, esetleg agyaghomokos, magasabb mésztartalmú termőtalajt igényelnek. Az őszibarack érzékeny a nem elegendő mennyiségű nitrogén, magnézium, vas, mangán és bórtartalomra.
Őszibarack és kajszibarack – betegségek
Monilinia gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena és M. laxa)
Megfertőződhetnek a virágok, hajtások, ágacskák és a termés. A virágok és a kis termés bebarnul és elszárad. A károsodott részeken gyakran megfigyelhető az ínyáramlás. A fertőzés a termésérés során és a termés beérésekor valósul meg. Először a termésen puha, barna felületek képződnek, amelyek gyorsan terjednek és beborítják az egész gyümölcsöt. A termés megtámadása leggyakrabban sérülés következtében – repedés, jégeső, kártevők – következik be. A betegség tönkreteheti a virág és az ágacskák jelentős részét. Nagyon kártékony lehet az érésben lévő termések megfertőződésére is, mivel értékelhetetlenné válnak.
Monilinia fructigena
Szilvahimlő (plum pox virus)
A latin plum pox virus névből nyilvánvaló, hogy a szilvahimlő elsősorban a szilvát támadja, de a gazdaszervezete lehet az őszibarack, kajszibarack, mandula, kökény és meggy. A betegség megnyilvánulása nagyon változékony. Függ a gazdaszervezet és a termés fajtájától, a vírustörzs és vírustípustól és az időjárás változékonyságától is. Az őszibaracknál a szilvahimlő jelei a leveleken és a termésen vehetők észre. A leveleken világoszöld és sárgászöld sávok figyelhetők meg, amelyek szorosan követik az erek hálózatát. A termésen körök vagy térképszerű, esetlegesen márványszerű rajzolatok jelennek meg. A termés eldeformálódására is sor kerülhet.
plum pox virus
Pszeudomonászos elhalás (Pseudomonas syringae, Leucostoma cincta és L. persooni)
Az ágacskákon és a fatörzsön sötétre színezett területek vehetők észre, amelyek mérsékelten lehúzódnak, majd elhalnak. Ezek a nekrotikus foltok nagyobbodnak és elérik a szállítószövetet, a károsult részek elhervadnak és fokozatosan elszáradnak, vagy a betegség krónikus megnyilvánulásakor kisebb, sárgászöld leveleik vannak. A károsult részeken gyakran megjelenik az ínyáramlás. Ez a betegség leggyakrabban az őszi- és kajszibarackot támadja, amelyek az itteni időjárás viszontagságai miatt gyakran legyengülnek és ezáltal kevésbé ellenállóak a káros organizmusokkal szemben.
Levélfodrosodás
A levelek az érintettek, kevésbé gyakran a virág és a termés. A leveleken eleinte mérsékelt, később kiemelkedően kidudorodott, világoszöld vagy piros színű hólyagok lelhetők fel, ami következtében a levelek fodrosodnak. Elsősorban az érintett levelek alsó felületén képződik fehér bevonat. A fertőzött levelek elszáradnak és lehullnak. A károsult ágak megállnak a növekedésben, duzzanatok, deformációk és törések keletkeznek rajtuk. Az erősen megfertőződött hajtások elszáradnak. A termésen pirosas lila, csillogó, kerek foltok jönnek létre, gyakran szabálytalan körvonalakkal.
Levélfodrosodás
Őszibarack lisztharmat
A lisztharmatot a sphaerotheca pannosa var. persicae gomba okozza. Elsősorban a termést, a leveleket és az ágakat támadja. A leveleken különböző nagyságú foltok képződnek, amelyek fehéres vagy világos rózsaszín gombaréteggel borítottak. A levelek eldeformálódnak és lehullnak. Az ágak először fehér, majd barnás gombaréteggel fedettek. Megállnak a növekedésben és gyakran a tetejüktől fogva elszáradnak. A termésen szintén különböző nagyságú, leggyakrabban kerek foltok képződnek, melyek először fehérek, majd barnás színű gombarétegbe mennek át.
Őszibarack lisztharmat
Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia erythrostoma f. sp. armeniaca)
A levéllemezen sárgászöld, nem körülhatárolt foltok találhatóak. A foltok nagyobbodnak és a levél felületén az erezet megbarnul. Kedvezőtlen időjárás esetén a foltok nagyobbodnak, a levelek a közepüktől kezdődően megbarnulnak és gyakran még a terméshozam előtt megkezdődik a levélhullás. Száraz időjárás esetén a betegség stagnál. Ez a specifikus megbetegedés a közönséges kajszibarackot támadja.
Gnomóniás levélfoltosság
Barackvarasodás (Venturia carpophila)
A Venturia carpophila gomba a termést, a hajtásokat és a leveleket támadja. Az éretlen termésen cca 1-4 mm nagyságú olívaszürke vagy szürkésfekete színű foltok képződnek. A foltok mennyisége nő, összekapcsolódnak, így a termésen különböző nagyságú, összefüggő felületet, ún. barázdáltságot hoznak létre. Az érintett területek nem nőnek tovább, deformáltság és gyakran berepedezés figyelhető meg rajtuk, ezáltal moniliás megbetegedéssel fertőződnek.
Ventúriás levélfoltosság
Levéllikasztó gomba (Wilsonomyces carpophilus)
A leveleken kerek, cca 2-8 mm nagyságú, pirosas lila, vagy pirosas barna, gyakran sötétebb színű foltok képződnek. Erős megfertőződés esetén a levél szétesik. A megbetegedés mindenekelőtt meleg és nedves időjárás során terjed. Az őszi- és kajszibarack mellett megtámadhatja még a cseresznyét, meggyet, szilvát és a rokon csonthéjasokat. A védelem alapja a károsult levelek felszámolása, az előfordulást a réztartalmú gombaölő tavaszi permet csökkenti.
Levéllikasztó gomba
Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Keleti gyümölcsmoly (Cydia molesta, szin. grapholitha)
A gyümölcsmoly első generációjának hernyói a hajtásokat támadják, amelyek 10-15 cm hosszúságon elhervadnak és elszáradnak.
A második és harmadik generáció hernyói legfőképpen az őszibarack termését támadják.
Cydia molesta
Barackmoly, vagy barackrágó sarlósmoly (Anarsia lineatella)
A fakadó rügyek és hajtások elszáradnak az Anarsia lineatella hernyó rágásának következtében. A vegetáció időszakában a hernyók elsősorban a termést támadják. A hernyók sötétbarnák, a testszelvények között sárga színű bemetszésekkel. A fej, a mellkasi lemez és a lábak fekete színűek.
Anarsia lineatella
Anarsia lineatella
Fekete szilva-levéltetű (Brachycaudus schwartzi)
A tetvek tavasszal a virágrügyeken végeznek szívótevékenységet, később a fiatal hajtások végén lévő levelek alsó felületét károsítják. Ezzel a levelek fodrosodását és deformációját okozzák. A levelek nem hullnak le, de fészekfürtöket hoznak létre. A hajtás nem fejlődik ki és a következő évben terméketlen marad. Az őszibaracknál erre a levéltetű fajtára a legfontosabb felhívni a figyelmet. A védekezés olaj alapú kezeléssel, még tavasz előtt történik.
Brachycaudus shwartzi
Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
A felnőtt egyedek sárgásan zöldek, de a fehér színtől rózsaszínes, vagy pirosas színeződésig eltérhetnek. Hideg környezetben sötétebb színűek. A levélzet erős betekeredését és csavarodását okozzák. A hajtások növekedése megállhat, miközben a fertőzés annyira intenzív, hogy befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét. A szilvahimlő vírusát hordozza.
Myzus persicae
Kéregmoly (Enarmonia formosana)
A kéregmoly hernyója 11 mm hosszú, barnás, zöldes, esetlegesen rózsaszínes. A kéregmoly hosszantartó kártevése az ágazat és az egész fa elpusztulását okozza. Elsősorban az idősebb fák kérgén cca 50 cm magasságban a földfelszíntől észrevehetőek a kompakt narancssárga színű trágya és fűrészpor dombok, amelyek a kéregmoly jelenlétét igazolják. A kártevés helyén ínyáramlás is megfigyelhető.
Enarmonia formosana
Enarmonia formosana
Meggyvirágmoly, Cseresznyevirágmoly (Argyresthia pruniella)
Az 1,5 mm nagyságú világoszöld hernyók a cseresznye, az őszibarack és a többi magházas gyümölcs virágkezdeményeit falják. Fokozatosan a virágrügyekbe jutnak. Az elszáradt, megfertőződött virágrügyek pókhálójában száraz trágyamaradék marad. Olaj alapú tavaszelőtti permettel előzhetjük meg elterjedésüket.
Argyresthia pruniella
Csonthéjasok szövődarazsa (Neurotoma nemoralis)
A szövődarázs lárvája és hernyója közös fészekben laknak, később szétmásznak és a bekunkorodott levelekben élnek. A mozgásszegény életmódú nőstények rendszeres láncokban tojásokat raknak a cseresznye, meggy, őszi- és kajszibarack levelének alsó részére. Az ágak végére helyezik el fészküket. Talán egy hónap után befurakodnak a talajba, ahol sűrű talajgubót képeznek. A védekezés a lárvákkal telt fészektől való magszabadulást jelenti.
Neurotoma nemoralis
Kis téliaraszoló (Operophtera brumeta)
A téliaraszoló világoszöld hernyója az összes gyümölcsfa levelén megtalálható. A hernyók károsítják a rügyeket, levelet, virágot, termést. Mély lyukakat vájnak a levelekbe, amelyek vagy terméshulláshoz, vagy a termés jelentős eldeformálódásához vezetnek.
Operophtera brumata
Operophtera brumata
Pompás almaeszelény (Rhynchites bacchus)
Az almaeszelény általános jellemzője a hosszú „orra”, az egyenes töretlen tapogatói és a szembetűnő fémfényű kék, lila vagy zöldes színeződés. A megfertőződött termésen néhány mm mély gödröket vehetünk észre.
Pompás almaeszelény okozta kár
Kígyóaknás ezüstmoly, Lombosfa-fehérmoly (Lyonetia clerkella, Leucoptera malifoliella)
Lyonetia clerkella, Leucoptera malifoliella
Lyonetia clerkella
Leucoptera malifoliella
Európai vörös atka, Közönséges takácsatka, Galagonya takácsatka (Panonychus ulmi, Tetranychus urticae, Tetranychus viennensis)
Panonychus ulmi tojások
Komoly problémát jelent az atkák legtöbb ellenanyag elleni ellenálló-képessége. A védekezés hatékony módszerének az egészséges Thyplodromus pyri ragadozó atkafaj kitelepítése bizonyult.
