Az almafákon leggyakrabban a Zöld almafa-levéltetű (Aphis pomi), a Szürke alma-levéltetű (Dysaphis plantaginea) és a Levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta) élősködik. Az almafákon petestádiumban telelnek át. A lárvák hagyományosan áprilisban, az almafák bimbózásakor kelnek ki. Szívogatással károsítják a leveleket, melynek következtében különböző deformációkat okoznak rajtuk. A tetvek édeskés kiválasztási terméke, a mézharmat beszennyezi a levélfelületet, különböző fajtájú rovarokat, de legfőképpen hangyákat vonzva oda. A mézharmattal szennyezett növény részeit a korompenész gombafajta károsítja, ami csökkenti az asszimilációs szövet teljesítményét. A tetveknek hatalmas a szaporodási-képességük. A megfertőződött növények jelentős stressznek vannak kitéve, amelynek következtében visszamaradnak a növekedésben, bizonyos esetekben a termés is károsodhat és a növényi szövetek éretlensége miatt kevésbé lesznek fagyellenállóak. Különösképpen veszélyeztetettek a fiatal és nitrogénnel túltrágyázott fák.
Morfológiai szempontból a cseresznye és a meggy a piros csonthéjasok csoportjába tartoznak. A cseresznye az első tavaszi gyümölcsök közé tartozik, 8 hétig tart a beérése. A termés színe lehet sárga, narancssárga, piros, sötétpiros, egészen fekete is. Asztali gyümölcsként fogyasztják, de főként befőzésre, párlat és gyümölcsbor készítéséhez, vagy egyéb ipari feldolgozáshoz használják.
Az almafa a leggyakrabban termesztett gyümölcsfajták közé tartoznak. Ezzel arányosan a nálunk termesztett összes gyümölcsfa közül az almafát érinti a legtöbb kártevő és betegség. Ha „kémiai anyag” nélkül szeretnénk kinevelni az almát, már a fa kiültetésekor reálisan kell felmérni az elvárásainkat, lehetőségeinket, valamint az almafa követelményeit és azokhoz alakítani az élőhely kiválasztását, a termésfajtákat és a gyökértörzset. Az alkalmas élőhely kiválasztásánál el kell kerülni a tartósan árnyékos, fagyos helyeket, valamint a magas talajvíz szintű területeket. Még ha az almafának nincsenek is nagy elvárásai a termőföldet illetően, eredményes termesztésükhöz alapvető elvárásként hozzátartozik az elegendő nedvességtartalom, levegő- és tápanyagdús termőtalaj, megfelelő pH koncentrációjú föld. Előtérbe kell helyeznünk a jó szerkezettel és elegendő mennyiségű humusszal rendelkező termőföldet. A föld minősége még fontosabb kérdés akkor, ha lassan növő gyökértörzsű fák kiültetése mellett döntünk. A fajta kiválasztásánál a legfontosabb gombás megbetegedések elleni ellenállósága mellett figyelembe kell venni az élőhelyre vonatkozó időjárási feltételeket is.Tovább
A kártevő helyes identifikálása hozzájárul a termés jelentős részének megmentéséhez. Ha a levél alján tetveket találunk, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy más kártevő nem leli örömét a növényünkben, és fordítva.
Gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy a permetezéshez már túl késő van, vagy, hogy a nagyon megfertőződött, ill. tönkrement leveleket és termést elég leszakítani és a védelemmel megvárni a következő őszt.
A gondoskodó gazdát ez a tanács nem nyugtatja meg. Ennek ellenére mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy a kártevőktől megszabaduljunk és kihozzuk a termésből a lehető legtöbbet.
A tetvek néhány fajtája a növények megbetegedéseit hordozhatja, ezek főleg olyan vírusok, amelyek a növényi nedvek kiszipolyozásakor kerülnek bele a növény szervezetébe.Tovább
Az apró termésű gyümölcsök közül az eper az egyetlen gyógynövény. Egy- és három éves növényként termesztik. Érzékenyek a kemény télre, nagy forróságra és a szárazságra. Eső áztatta területen kifagyhatnak, fagyos völgykatlanokban a virágukat éri fagy. Alkalmatlan számukra a lejtőkön való elhelyezkedés. Száraz és meleg területen levéltetvek támadják meg őket.Tovább
A Melolontha melolontha Európában a kilencvenes évek végén kezdett megjelenni tömegesen. Földrajzilag északibb helyeken, például Svédországban vagy az Egyesült Királyságban is előfordul. A Májusi cserebogarak Magyarországon is szaporodnak, ezért megmutatjuk hatását a mezőgazdaságra és a kertekre.
Az állatvilágban több mint 350 Májusi cserebogarat azonosítottak. A felnőtt bogár a sötétbarna -fekete színéről ismerhető fel. A Májusi cserebogár 3,5–4 cm -re nő, és szinte ártalmatlan az emberre. Miért szinte? A Májusi cserebogár nem csíp de a kert ápolása közben valószínűleg már mindenki találkozott vele.
A Réti lószúnyog (Tipula paludosa) egy kellemetlen rovar, ami a szúnyogra emlékeztet minket. Úgy érzi, hogy a lószúnyog az Ön kertjének is a része? Miért ennyire ellenszenves jószág? Miként lehetne eredményes ökológiai harcot indítani ellene? Mindezt közelebbről szemügyre vesszük a következő cikkben. Ebben további segítségünkre lesz a Capsanem termék.
Hangyák a kertben. Ezek az apró rovarok a Hangyák – (Formicidae) családjába tartoznak. Méretük néhány mm-től néhány centiméterig terjed. A hangyákról ismert, hogy szociálisan fejlett rovarok és olyan élőhelyeken élnek, amelyet hangyabolynak nevezünk.
Meztelencsiga (Limax cinereo-niger). Kik ők? Mit szeretnének? Hogyan lehet ökológiai módon megszabadulni tőlük? Miért van ilyen sok meztelencsiga a kertben? Hogyan viselkedjünk velük? Vannak ártalmatlan elűzési módok? Mindezt részletesebben a következő cikkben tárgyaljuk.
Az Almamoly a világ összes olyan területén megtalálható, ahol almát termesztenek. Az Almamoly- Cydia pomonella az almaültetvények egyik legpusztítóbb kártevője.
E rémes külsejű rovar (Lótetű – Gryllotalpa gryllotalpa) látványa szinte minden kertészt megfagyaszt. Ha már megjelent egy Lótetű a kertben, minden bizonnyal már gondot okozott. Miután egy felnőtt nőstény Lótetű tojásokat rakott, valószínű, hogy abben az évben nem marad sok termés. A Lótetű lárvái mindig éhesek, óriási károkat okoznak a föld alatt, a növények gyökereinek csípésével és evésével. Ezután a növények elpusztulnak.
Selyemfényű puszpángmoly – Cydalima perspectalis őshonos Kelet-Ázsiában. Az első regisztrált előfordulás 2006-ban volt Németországban. Később a Selyemfényű puszpángmoly elkezdett terjedni Európa más részein is.Tovább
A gyászszúnyogok általában a szubsztrátummal vagy az új növényekkel együtt kerülnek otthonainkba. Ezért fontos, hogy minőségi szubsztrátumot és egészséges növényeket vásároljunk. A gyászszúnyogok nagyon kedvelik a nedves talajt.
Használja a Steinernema feltiae fonálférgeket a gyásszszúnyog-félék ellen
A fonálférgek sokféle rovarkártevőben élősködhetnek. Különböző fajok és törzsek léteznek különböző hatékonysággal. A Steinernema feltiae fonálférgeket a gyásszúnyog-félék ellen alkalmazzák. Kifejezetten a talajban élő lárváikra.
Alkalmazás után a fonálférgek aktívan keresik zsákmányukat, és behatolnak a szájüregi vagy légzőnyílásokon keresztül. Amint bejutnak a kártevőbe, szimbiotikus baktériumokat engednek a testüregbe. Ezek a baktériumok élelmiszer-forrássá alakítják a lárvaszövetet, amelyből a fonálférgek táplálkoznak, fejlődnek és szaporodnak. A kártevőgazda a fertőzés után néhány órán vagy napon belül elpusztul. A fertőzött gazdaszervezet sárgáról barnára változik, de a termesztőközeg gyors lebomlása miatt nehéz lehet megtalálni, vagy mint a levélkártevők esetében, egyszerűen a földre esik.
A Steinernema feltiae fonálférgek nőstényei akár 200 petét is rakhatnak. A nőstény a petéket a gazdaszervezetbe helyezi, de ha nincs elegendő gyászszúnyog-lárva, a nőstény fonálféregben fejlődnek ki. A petékből, amelyekből új fonálférgek kelnek ki, gyorsan terjednek és növekednek. Több ezer fonálféreg végül elhagyja a gazdaszervezetet és azonnal új zsákmányt keres.
A Steinernema feltiae fonálférgek alkalmazása után néhány nap alatt gyakorlatilag megszabadul a gyászszúnyogoktól
Gyászszúnyogok – lakásokban repkedő kis legyek, különösen a cserepek körül, amelyek inkább idegesítőek, mint károsak. A valóság azonban más. A tojásból kikelnek a gyászszúnyogok lárvái, amelyekből vékony, 3-5 mm hosszú vékony lárvák kezdenek kikelni – fehérek és fekete fejűek. A gyökérkapillárisok szívásával táplálkoznak, amelyek a szükséges tápanyagokat és nedvességet szállítják a növénybe.
A növénynek gyakorlatilag nincs esélye új kapillárisok kialakítására, mivel a gyászszúnyog-lárvák szinte azonnal elpusztítják őket. Amikor a növényt megöntözzük, az aljzat nedves lesz, ragadóssá és nehézzé válik. A növény nem rendelkezik levegővel a gyökerekig, következésképpen legyengül, más kártevők is megtámadják, ami végül teljes pusztulását eredményez, így nincs más választásunk, mint kidobni. Mivel egy ilyen növény közvetlen veszélyt jelent más növényekre, ill. általában olyan siralmas állapotban van, hogy már nincs is értelme megmenteni.
Ellenük a vegyszerek nem működnek, mivel azok csak a felszínen történtekkel foglalkoznak. Vagyis megölik a felnőtt gyászszúnyogokat, a lárváikat azonban nem. Ezért a vegyszeres permetezés után még több kel ki.
Parazita fonálférgek gyászszúnyogok ellen
Steinernema feltiae – parazita fonálféreg a gyászszúnyog lárvákkal szemben. Az invazív parazita fonálférgek aktívan mozognak a talajban és kiszagolják a gazdatestet. Az elhalt lárvákban a fonálférgek tovább szaporodnak, állandó biológiai védelmet nyújtva.
Alkalmazási módszer: Jól megnedvesített talajra öntözéssel vagy permetezéssel, melynek a min. hőmérséklete 12 ° C feletti. Ideális talajhőmérséklet 15-25 ° C között.
A Nagy viaszmoly olyan kártevő, amely a télre eltárolt használt viasszal táplálkozik, és közvetlenül a kaptárban lévő méhcsaládot is megtámadhatja. A Nagy viaszmoly az elhagyott kaptárakban elfogyasztja a használt viaszt.Tovább
Selyemfényű puszpángmoly Kelet-Ázsiában őshonos. Az első regisztrált előfordulás 2006-ban volt Németországban. Később a Selyemfényű puszpángmoly elkezdett terjedni Európa más részein is.
