Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Az őszi- és kajszibarack termése magas dietetikus és egészségértékkel bír. A közvetlen fogyasztáson kívül széles skálában lehet felhasználni a háztartásban és a fogyasztói iparban.
A kajszibarack élőhelyének meghatározása fontos lépés, hiszen az effektív termesztésre van döntő hatással. Genetikailag azokon az éghajlati területeken fejlődött ki, ahol gyors volt az átmenet a téli és tavaszi évszak között, lényeges hőmérsékletingadozás nélkül.
Az kiültetés helyének kiválasztásakor nem felejthetjük el, hogy a kajszibarack hamarabb megbékél a szárazsággal, mint az átnedvesedett talajjal, még akkor is, ha az öntözésre terméséréskor kedvezően reagál. Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
A kajszibarack igényes a termőföldre. A legalkalmasabb a mérsékelten nehéz homokos termőföld és a 40%-os agyagtartalmú termőtalaj. A legfontosabb feltétel mégis a termőföld magas levegőtartalma.
Az őszibarack, csakúgy, mint a kajszi, melegkedvelő és nagy a fényigénye. Ugyanúgy könnyű, meleg, bőséges, agyagos, esetleg agyaghomokos, magasabb mésztartalmú termőtalajt igényelnek. Az őszibarack érzékeny a nem elegendő mennyiségű nitrogén, magnézium, vas, mangán és bórtartalomra.
Őszibarack és kajszibarack – betegségek
Monilinia gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena és M. laxa)
Megfertőződhetnek a virágok, hajtások, ágacskák és a termés. A virágok és a kis termés bebarnul és elszárad. A károsodott részeken gyakran megfigyelhető az ínyáramlás. A fertőzés a termésérés során és a termés beérésekor valósul meg. Először a termésen puha, barna felületek képződnek, amelyek gyorsan terjednek és beborítják az egész gyümölcsöt. A termés megtámadása leggyakrabban sérülés következtében – repedés, jégeső, kártevők – következik be. A betegség tönkreteheti a virág és az ágacskák jelentős részét. Nagyon kártékony lehet az érésben lévő termések megfertőződésére is, mivel értékelhetetlenné válnak.
Szilvahimlő (plum pox virus)
A latin plum pox virus névből nyilvánvaló, hogy a szilvahimlő elsősorban a szilvát támadja, de a gazdaszervezete lehet az őszibarack, kajszibarack, mandula, kökény és meggy. A betegség megnyilvánulása nagyon változékony. Függ a gazdaszervezet és a termés fajtájától, a vírustörzs és vírustípustól és az időjárás változékonyságától is. Az őszibaracknál a szilvahimlő jelei a leveleken és a termésen vehetők észre. A leveleken világoszöld és sárgászöld sávok figyelhetők meg, amelyek szorosan követik az erek hálózatát. A termésen körök vagy térképszerű, esetlegesen márványszerű rajzolatok jelennek meg. A termés eldeformálódására is sor kerülhet.
Pszeudomonászos elhalás (Pseudomonas syringae, Leucostoma cincta és L. persooni)
Az ágacskákon és a fatörzsön sötétre színezett területek vehetők észre, amelyek mérsékelten lehúzódnak, majd elhalnak. Ezek a nekrotikus foltok nagyobbodnak és elérik a szállítószövetet, a károsult részek elhervadnak és fokozatosan elszáradnak, vagy a betegség krónikus megnyilvánulásakor kisebb, sárgászöld leveleik vannak. A károsult részeken gyakran megjelenik az ínyáramlás. Ez a betegség leggyakrabban az őszi- és kajszibarackot támadja, amelyek az itteni időjárás viszontagságai miatt gyakran legyengülnek és ezáltal kevésbé ellenállóak a káros organizmusokkal szemben.
Levélfodrosodás
A levelek az érintettek, kevésbé gyakran a virág és a termés. A leveleken eleinte mérsékelt, később kiemelkedően kidudorodott, világoszöld vagy piros színű hólyagok lelhetők fel, ami következtében a levelek fodrosodnak. Elsősorban az érintett levelek alsó felületén képződik fehér bevonat. A fertőzött levelek elszáradnak és lehullnak. A károsult ágak megállnak a növekedésben, duzzanatok, deformációk és törések keletkeznek rajtuk. Az erősen megfertőződött hajtások elszáradnak. A termésen pirosas lila, csillogó, kerek foltok jönnek létre, gyakran szabálytalan körvonalakkal.
Őszibarack lisztharmat
A lisztharmatot a sphaerotheca pannosa var. persicae gomba okozza. Elsősorban a termést, a leveleket és az ágakat támadja. A leveleken különböző nagyságú foltok képződnek, amelyek fehéres vagy világos rózsaszín gombaréteggel borítottak. A levelek eldeformálódnak és lehullnak. Az ágak először fehér, majd barnás gombaréteggel fedettek. Megállnak a növekedésben és gyakran a tetejüktől fogva elszáradnak. A termésen szintén különböző nagyságú, leggyakrabban kerek foltok képződnek, melyek először fehérek, majd barnás színű gombarétegbe mennek át.
Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia erythrostoma f. sp. armeniaca)
A levéllemezen sárgászöld, nem körülhatárolt foltok találhatóak. A foltok nagyobbodnak és a levél felületén az erezet megbarnul. Kedvezőtlen időjárás esetén a foltok nagyobbodnak, a levelek a közepüktől kezdődően megbarnulnak és gyakran még a terméshozam előtt megkezdődik a levélhullás. Száraz időjárás esetén a betegség stagnál. Ez a specifikus megbetegedés a közönséges kajszibarackot támadja.
Barackvarasodás (Venturia carpophila)
A Venturia carpophila gomba a termést, a hajtásokat és a leveleket támadja. Az éretlen termésen cca 1-4 mm nagyságú olívaszürke vagy szürkésfekete színű foltok képződnek. A foltok mennyisége nő, összekapcsolódnak, így a termésen különböző nagyságú, összefüggő felületet, ún. barázdáltságot hoznak létre. Az érintett területek nem nőnek tovább, deformáltság és gyakran berepedezés figyelhető meg rajtuk, ezáltal moniliás megbetegedéssel fertőződnek.
Levéllikasztó gomba (Wilsonomyces carpophilus)
A leveleken kerek, cca 2-8 mm nagyságú, pirosas lila, vagy pirosas barna, gyakran sötétebb színű foltok képződnek. Erős megfertőződés esetén a levél szétesik. A megbetegedés mindenekelőtt meleg és nedves időjárás során terjed. Az őszi- és kajszibarack mellett megtámadhatja még a cseresznyét, meggyet, szilvát és a rokon csonthéjasokat. A védelem alapja a károsult levelek felszámolása, az előfordulást a réztartalmú gombaölő tavaszi permet csökkenti.
Őszibarack és kajszibarack – betegségek és kártevők
Keleti gyümölcsmoly (Cydia molesta, szin. grapholitha)
A gyümölcsmoly első generációjának hernyói a hajtásokat támadják, amelyek 10-15 cm hosszúságon elhervadnak és elszáradnak.
A második és harmadik generáció hernyói legfőképpen az őszibarack termését támadják.
Barackmoly, vagy barackrágó sarlósmoly (Anarsia lineatella)
A fakadó rügyek és hajtások elszáradnak az Anarsia lineatella hernyó rágásának következtében. A vegetáció időszakában a hernyók elsősorban a termést támadják. A hernyók sötétbarnák, a testszelvények között sárga színű bemetszésekkel. A fej, a mellkasi lemez és a lábak fekete színűek.
Fekete szilva-levéltetű (Brachycaudus schwartzi)
A tetvek tavasszal a virágrügyeken végeznek szívótevékenységet, később a fiatal hajtások végén lévő levelek alsó felületét károsítják. Ezzel a levelek fodrosodását és deformációját okozzák. A levelek nem hullnak le, de fészekfürtöket hoznak létre. A hajtás nem fejlődik ki és a következő évben terméketlen marad. Az őszibaracknál erre a levéltetű fajtára a legfontosabb felhívni a figyelmet. A védekezés olaj alapú kezeléssel, még tavasz előtt történik.
Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
A felnőtt egyedek sárgásan zöldek, de a fehér színtől rózsaszínes, vagy pirosas színeződésig eltérhetnek. Hideg környezetben sötétebb színűek. A levélzet erős betekeredését és csavarodását okozzák. A hajtások növekedése megállhat, miközben a fertőzés annyira intenzív, hogy befolyásolja a termés minőségét és mennyiségét. A szilvahimlő vírusát hordozza.
Kéregmoly (Enarmonia formosana)
A kéregmoly hernyója 11 mm hosszú, barnás, zöldes, esetlegesen rózsaszínes. A kéregmoly hosszantartó kártevése az ágazat és az egész fa elpusztulását okozza. Elsősorban az idősebb fák kérgén cca 50 cm magasságban a földfelszíntől észrevehetőek a kompakt narancssárga színű trágya és fűrészpor dombok, amelyek a kéregmoly jelenlétét igazolják. A kártevés helyén ínyáramlás is megfigyelhető.
Meggyvirágmoly, Cseresznyevirágmoly (Argyresthia pruniella)
Az 1,5 mm nagyságú világoszöld hernyók a cseresznye, az őszibarack és a többi magházas gyümölcs virágkezdeményeit falják. Fokozatosan a virágrügyekbe jutnak. Az elszáradt, megfertőződött virágrügyek pókhálójában száraz trágyamaradék marad. Olaj alapú tavaszelőtti permettel előzhetjük meg elterjedésüket.
Csonthéjasok szövődarazsa (Neurotoma nemoralis)
A szövődarázs lárvája és hernyója közös fészekben laknak, később szétmásznak és a bekunkorodott levelekben élnek. A mozgásszegény életmódú nőstények rendszeres láncokban tojásokat raknak a cseresznye, meggy, őszi- és kajszibarack levelének alsó részére. Az ágak végére helyezik el fészküket. Talán egy hónap után befurakodnak a talajba, ahol sűrű talajgubót képeznek. A védekezés a lárvákkal telt fészektől való magszabadulást jelenti.
Kis téliaraszoló (Operophtera brumeta)
A téliaraszoló világoszöld hernyója az összes gyümölcsfa levelén megtalálható. A hernyók károsítják a rügyeket, levelet, virágot, termést. Mély lyukakat vájnak a levelekbe, amelyek vagy terméshulláshoz, vagy a termés jelentős eldeformálódásához vezetnek.
Pompás almaeszelény (Rhynchites bacchus)
Az almaeszelény általános jellemzője a hosszú „orra”, az egyenes töretlen tapogatói és a szembetűnő fémfényű kék, lila vagy zöldes színeződés. A megfertőződött termésen néhány mm mély gödröket vehetünk észre.
Kígyóaknás ezüstmoly, Lombosfa-fehérmoly (Lyonetia clerkella, Leucoptera malifoliella)
Európai vörös atka, Közönséges takácsatka, Galagonya takácsatka (Panonychus ulmi, Tetranychus urticae, Tetranychus viennensis)
Komoly problémát jelent az atkák legtöbb ellenanyag elleni ellenálló-képessége. A védekezés hatékony módszerének az egészséges Thyplodromus pyri ragadozó atkafaj kitelepítése bizonyult.