Biológiai védekezés
Az apró termésű gyümölcsök közül az eper az egyetlen gyógynövény. Egy- és három éves növényként termesztik. Érzékenyek a kemény télre, nagy forróságra és a szárazságra. Eső áztatta területen kifagyhatnak, fagyos völgykatlanokban a virágukat éri fagy. Alkalmatlan számukra a lejtőkön való elhelyezkedés. Száraz és meleg területen levéltetvek támadják meg őket.
Az eper betegségei és kártevői – gombás megbetegedések elterjedése a nitrogéntartalmú permeteknek, valamint a káliumhiánynak köszönhetők. Az ültetési terület nem túl gyakori megváltoztatása, az eper sűrű ültetése, vagy a hosszantartó öntözés is elősegíti a gombás megbetegedéseket. Ezek megelőzéseként használhatunk mulcs, fóliát, vagy mechanikus segédeszközöket. Szükséges a növény és a termés fertőzött részeinek eltávolítása. Évelő példányoknál a termések leszedése után ajánlott eltávolítani a beteg leveleket, újratápozni, beöntözni és megművelni a talajt.
Az eperlevél fehér és lila foltosodása
Mycosphaerella fragariae – Az eperlevél fehér foltosodása
A Mycosphaerella fragariae fehér foltosodására jellemző a 3-4 mm nagyságú pirosas-lila, szabályos körvonalú nagy foltok, amelyek folyamatosan nőnek. A közepük végül elhal, miközben fehérre színeződnek. A foltok nagy létszámú elterjedésekor az érintett levelek elszáradnak és elhalnak.
Ezek gombás megbetegedések. A Diplocarpon earliana lila foltosodása ritkább megbetegedés, szintén a leveleket érinti, melyeken szabálytalan, viszonylag nagy, lilás-piros, nem éles szélű foltok képződnek. A közepük később barna színre vált, de a fehér foltosodástól eltérően nem fehérednek be. Az erősen megfertőződött levelek elhalnak. Mindkét megbetegedésnél az áttelelés után a foltokon spórákkal ellátott termőtestek képződnek, amik a tavaszi fertőzések fő okozói.
Diplocarpon earliana – Az eperlevél lila foltosodása
Az eper betegségei és kártevői
Botritisz – szürkepenészes rothadás
Botrytis cinerea – Szürke penész
A szürke penész, Botrytis cinerea az eper egy veszélyes gombás megbetegedése, amely a zöld, rózsaszín és a már érett termések rothadását okozza. A megfertőződött termés puhává válik és barnásszürke porszerű képződmény lepi el felületét. Az érintett virágok megbarnulnak és elszáradnak, a még éretlen termés szintén megbarnul, az érettek pedig megpuhulnak és lehullanak.
Esős években jellemző ez a megbetegedés, főként az eperültetvények árnyékos és besűrűsödött részein. A betegség csak júniusban üti fel a fejét, amikor a gomba a sziromlevelekről átnő a növekedő termésekre. Tönkreteheti a termés jelentős részét.
Az eper különféle fajtáinak ellenállósága változó ennél a megbetegedésnél.
Az eper lisztharmata
Podosphaera aphanis – Az eper lisztharmata
A Podosphaera aphanis, régebben Sphaerotheca macularis az eper gombás megbetegedése, a Podosphaera aphanis terjeszti, mely lisztharmatot képez. A betegség a leveleket, szárat, virágot és a termést egyaránt fehér színű bevonattal borítja be. A tápnövény legtöbbször nem pusztul el, a betegség következtében a gombák spórákat képeznek, amik az egész növényt beboríthatják az aljától a tetejéig. Leggyakrabban az érintett terület a levélszár, amely felfelé ível, miközben kitűnik a levél fonák részének rózsaszínes árnyalata.
A gombával érintett, érésben lévő termés kellemetlen szagot áraszt. A betegség főként magasabb hőmérséklet esetén és változó, vagy magas páratartalom során terjed. A fertőzés az érintett növény területén lévő gyomokra és közvetlen környezetére is átterjed, ahonnan akár a többi növényt is megfertőzheti.
Az eper kártevői
Szamócaatka
Phytonemus pallidus – Szamócaatka
A Phytonemus pallidus vagyis a Szamócaatka az eperültetvények jelentős kártevője. A megfertőződött levelek hajlataiban apró, kb. 0,1-0,2 mm nagyságú, lassan mozgó atkák bújnak meg, amelyek kiszipolyozással károsítják a levelet. A legfiatalabb, szív alakú levelek így már nem fejlődnek ki, kicsik maradnak és bekunkorodnak. Magasabb fertőzöttség esetén a levelek megbarnulnak és elszáradnak.
A kártevők magasabb létszámban való megjelenésekor a virágokat is érinti a fertőzöttség, mivel eldeformálódott, kicsi termések nőnek belőlük. A megfertőződött példányok elmaradnak a növekedésben és a téli időszakban kifagynak, vagy majd a tavaszi időszakban pusztulnak el rohamosan. A megfertőzött fiatal termések és virágok barnára, vagy akár feketére is színeződhetnek, néha elszáradnak.
Szamóca-bimbólikasztó bogár (Anthonomus rubi)
Anthonomus rubi – Szamóca-bimbólikasztó bogár
Az Anthonomus rubi, másnéven Szamóca-bimbólikasztó a bogarak rendjébe tartozik, az ormányosbogár-félék családjába. Lárváik láb nélküliek, fehérek, tömzsik és mérsékelten hajlott alakúak.
A fertőzöttség a virágbimbók szárának rágásában vehető észre, melyek elhervadnak, és ennek hatására lepotyognak. Egy év alatt a bogár teljes generációja kifejlődik, majd áttelel a lehullott levelekben. Tojásait egyenként rakja le a virágok bimbóiba. A tojásrakás fő szezonja megegyezik az almafa virágzásának időszakával, és addig tart, amíg a ki nem virágzott virágbimbók még megtalálhatóak az epren. A lárva kifejlődése és a bebábozódás a lehullott, elszáradt virágbimbókban megy végbe. A bogarak július beköszöntével kelnek ki. Ebben az időszakban már nem tesznek kárt.
A kezelés észrevételükkor kezdődik, a permetezést csak virágzás előtt vigyük végbe. A Szamóca-bimbólikasztó fertőzésének tünetei hasonlóak a megfagyott virág kinézetével.
