Cseresznye és meggy – betegségek és kárevők
Morfológiai szempontból a cseresznye és a meggy a piros csonthéjasok csoportjába tartoznak. A cseresznye az első tavaszi gyümölcsök közé tartozik, 8 hétig tart a beérése. A termés színe lehet sárga, narancssárga, piros, sötétpiros, egészen fekete is. Asztali gyümölcsként fogyasztják, de főként befőzésre, párlat és gyümölcsbor készítéséhez, vagy egyéb ipari feldolgozáshoz használják.
A cseresznyeültetvényeken 200-400 m tengerszint feletti magasságban, évi 7,5°C átlaghőmérséklet alatt termesztik a cseresznyét. Nem tűrik a hideg földet és a hirtelen hőmérsékletváltozásokat. A termőföldnek magas mésztartalommal kellene rendelkeznie, mivel a csonthéjasoknak erre nagyobb szükségük van, mint a magházasoknak. A cseresznyefát nem ültetjük gyakori víz áztatta területre, hiszen hosszantartó esőzések következtében a termés felülete berepedezik, és barna rothadás támadhatja meg a gyümölcsöt.
Az egyes termésfajták és csoportok között gyakran megjelenik az intersterilitás, ezért ajánlatos legalább két vagy több termésfajta kombinációjának kiültetése.
Leggyakrabban a méhek a beporzók, főként azért, mert a virágzás időszakában ők az egyetlen nagy mennyiségben megjelenő rovar.
Cseresznye és meggy – betegségek és kártevők
Blumeriellás levélfotosság (Blumeriella jaapii)
A levéllemez felső felületén borvörös, kerek, eleinte nem körülhatárolt, 1-2 mm nagyságú foltokat észlelünk. A levéllemez alján a foltok kisebbek, körülhatároltak, barnáspirosak, vagy egészen barnák. Fehéres, világos rózsaszín bevonat képződik rajtuk. A meggy fogékonyabb termésfajtáinál a levelek idő előtti lehullása kedvezőtlenül hat a termés mennyiségére és minőségére, valamint a virágrügyek differenciálódására és a fa beérésére.
Ceresznye és meggy – betegségek és kártevők – Blumeriellás levélfotosság (Blumeriella jaapii)
Levéllikasztó gomba vagy sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila szin. Clasterosporium carpophilum)
A leveleken megjelenő gomba okozza ezt a megbetegedést. A gazdaszervezet lehet a cseresznye, szilva, őszibarack, kajszibarack, mandula. Először maximum 5 mm átlagnagyságú, ovális és kerek alakú foltokat veszünk észre. Sötétlilára színeződnek, a közepük világos. A kórokozó hosszantartó jelenléténél a foltok megbarnulnak és elszáradnak. A levelek erős megfertőződésekor azok lepotyognak.
Az infekció legnagyobb forrása a lehullott beteg levélzet és az ágacskák. A nedves időjárás elősegíti a betegség továbbterjedését.
A legnagyobb kártevést a termésen és levélzeten okozza, ezáltal meggyengítve az egész fát. A fa nem érik be és ezáltal kevésbé lesz fagyellenálló.
Monília okozta terméselhalás (Monilinia laxa)
Megfertőződhetnek a virágok, hajtások, az ágak és a termés is. A virágok és a kis termés bebarnul és elszárad. A levelek és a hajtások elhervadnak és az érintett ágakkal együtt elszáradnak. A megfertőzött részeken gyakran megjelenik az ínyáramlás. A termés érése folyamán, valamint az érett terméseknél jelentkezik a fertőzöttség, de leggyakrabban sérülés után. Először a termésen jelennek meg a puha, barnás részek, amelyek gyorsan terjeszkednek és az egész termést beborítják.
Monília okozta terméselhalás (Monilinia laxa)
Monília okozta terméselhalás (Monilinia laxa)
Prunus nekrotikus gyűrűfoltos vírus (Prunus necrotic ringspot virus)
A levéllemezen klorotikus, körülhatárolt foltok, apró körök, vagy sávok jelennek meg. A megfertőződött területek megcsavarodnak, a levél alsó felén, a levél erezetének környékén kinövések jelennek meg. A fertőzés következtében az érintett területek nekrotikussá válnak és lehullnak. A levelek fokozatosan szétesnek és gyakran csak a szövet egy szűk sávja marad meg az idegek környékén. Meleg időjárás során a tünetek erősödnek. A következő években a betegség tünetei változékonyak lehetnek, esetleg el is tűnhetnek.
Prunus nekrotikus gyűrűfoltos vírus (Prunus necrotic ringspot virus)
Petúnia aszteroid mozaikvírus (Petunia asteroid mosaic virus)
A cseresznye és a meggy fiatal hajtásain jelennek meg a hosszúkás, különböző nagyságú elhalások. A hajtások megállnak a növekedésben, meghajlanak, a tetejüktől kezdődően elhalnak, míg a bazális részük egészséges marad. A következő években az alsó ép szemecskékből új, egészséges hajtások nőnek. A kártevés minden évben ismétlődik. A kinövések rövidek, az ágazatok tipikusan vízszintesen megnyúlnak. Az elhalás helyén rákos csomók, tumorok jönnek létre, bekövetkezik az elhalás, a fakéreg hámlik és erősen megjelenik az ínyáramlás.
Petúnia aszteroid mozaikvírus (Petunia asteroid mosaic virus)
Cseresznye és meggy – betegségek és kártevők
A cseresznye és a meggy egyéb vírusos megbetegedései
Tafrinás megbetegedés, a cseresznyefa boszorkányseprűje (Taphrina cerasi)
A megfertőzött fakoronában a boszorkányseprűhöz hasonló, sűrű elágazású képződményt figyelhetünk meg, ami a betegség tünete. Levélhullás után a legészrevehetőbbek. Ezek lehetnek felfelé ívelőek vagy lefelé hajlóak. A levélrügyek a boszorkányseprűn rügyeznek, észrevehetően már a fa virágzásakor is levél borítottak. A megfertőzött hajtásokon nem képződnek virágrügyek, ha mégis, elszáradnak és lehullnak. A károsult levelek világoszöldek, sárgás pirosak vagy teljesen pirosak és kunkorodnak. Kisebbek és vastagabbak. Az alsó részükön rózsaszín bevonat képződik. A levelek gyorsan befeketednek és elszáradnak.
Cseresznye és meggy – betegségek és kártevők – Tafrinás megbetegedés, a cseresznyefa boszorkányseprűje (Taphrina cerasi)
Cseresznye és meggy – betegségek és kártevők
Európai cseresznyelégy (Rhogoletis cerasi)
A fehér, lábnélküli, 6 mm nagyságú lárvák még a bebábozódás előtt a cseresznye kukacosodását okozzák. A felnőtt egyedek a fejrész sárga színeződésével és a zöld szemükkel tűnnek ki. A kártevő mellkasi része sárgásbarna, egészen rozsdaszínű, szembetűnő sárga folttal. A szárnyukon keresztirányban négy sötét sáv található. A kártevés alapvető tünetei közé a terméshéjon található szúrások tartoznak, amelyek a tojásrakás után keletkeznek. A cseresznyelégy a cseresznye legkomolyabb kártevője. Sokszor az egész termés megfertőződik. Elsősorban az édes termésfajták károsodnak, majd nagy eséllyel a kései cseresznye fertőződik meg.
Európai cseresznyelégy (Rhogoletis cerasi)
Fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi)
A tetvek néhány csoportja a növény nedvének kiszipolyozása közben a növénybe juttathat különböző betegségeket, főként vírusokat. A tetvek 1-4 mm nagyságú példányok. Puha, körte alakú testük van. A tápláléktól és fajtájuktól függően lehetnek zöldek, sárgák, barnák, pirosak vagy feketék. A felnőtt tetvek szárnynélküliek, de ha nagy populációról van szó, szárnyas egyedek is megjelenhetnek. Két tapogatójuk antennaként áll a fejük búbján. A tetvek ragacsos folyadékot, ún. mézharmatot választanak ki. Ez az édeskés kiválasztási termék a növényekre csöpög, a hangyák vonzásával elősegíti a penész létrejöttét a leveleken.
Cseresznye fűrészlárva (Caliroa cerasi)
A cseresznye fűrészlárva hernyója tipikusan a levél arculatát rágja le. A parenchyma felső rétegét rágják le, szóval csak az erecske alsó fele marad meg. A károsult levelek megbarnulnak. A hernyók nagysága 8-10 mm, bunkós alakjuk a csigákhoz hasonlóan fekete nyálkával borított. Erős megfertőződés esetén a levelek megbarnulását és lehullását, néha maga a termés lepotyogását idézik elő. A terméshozam csökken, a növekedés lelassul a következő évben. A fűrészlárva két generációja fejlődik ki egy év alatt. Az első generáció hernyói május és június folyamán jelennek meg. A második, nagyobb számú és éppen ezért kártékonyabb generáció megjelenése augusztusra tehető.
Cseresznye és meggy – betegségek és kártevők – Cseresznye fűrészlárva (Caliroa cerasi)
